Zene

Az ókori Egyiptom zenéjéről keveset tudunk. Nem maradt ránk elméleti és hangjegyes feljegyzés. Csak a régészetre és paleográfiára támaszkodhatunk. Reliefeken (dombormű) lehet látni hangszerábrázolásokat. A zene élet szinte minden területén jelen volt. Istennőjét egyébként Meretnek hívták, és Neuszerré fáraó (5. dinasztia) korából egy papját név szerint is ismerjük: Kahay. Később a zene elsősorban a denderai Hathor istennőhöz kötődött. Ott látjuk a zenészeket és énekeseket a különböző istenek templomi szertartásain, az előkelők lakomáin, a hadsereg felsorakozásánál, a szerelem kifejezőjeként, és mindenféle munka végzése közben.

Az előkelő nők neveléséhez hozzá tartozott az ének és zene tanulása - az újbirodalmi háremekben tanultak játszani a hárfán, lanton, lírán és furulyán, és persze használták a tamburint. A nagyszabású lakomákon hivatásos zenészek, táncosok szórakoztatták az előkelő embereket. Az egyszerű emberek viszont a városokba érkező vándorzenészek és mulatók táncosnőivel, énekesnőivel és zenészeivel mulattak. Persze spontán éneklés és tánc is volt.

Nem véletlen hát, hogy nagyra értékelték az egyiptomiak a szép hangú énekeseket és jól játszó zenészeket. Ismerjük például az 5. dinasztia korából az "királyi énekesek (egyik) elöljáróját", akit Rewernek hívtak. Nagy megbecsülésnek örvendtek, magas rangot is elérhettek. Egy énekesnőnek, akit Itinek neveztek, Khefrén piramisa mellett épült díszes sírja. Őt rendszerint Hekenu hárfásnő kísérte. Az eretnek fáraóként emlegetett Ehnaton felesége szintén "édes hanggal és 2 szisztrumot tartó gyönyörű karral" szerzett örömet Atonnak. Önálló foglalkozás volt a hárfásoké, akik a "hárfával énekeltek" (Hsj m bnt) a lakomákon vagy a kultuszcselekmények közben.

A halott lelkéért is énekeltek - Tjeniaa ezt minden nap megtette egy bizonyos Nebanh-ért. Hérodotosz szerint a siratóéneket (görög megfelelője a linosz) tartották az egyiptomiak a legősibb éneknek. Amenemhab, más néven Mehu, "Amon dicső hárfájának énekese" II. Amenhotep fáraót kísérte utazásai során. Az "Amon isteni felesége" címet viselő papnők egyik fő tevékenysége is éppen a zenélés, a szisztrumjáték volt. Amon énekesnőinek koporsói éppolyan díszesek voltak, mint a főpapoké. Az Ozirisz kultusz folyamán úgy tűnik, a papnők nem csak együtt, hanem felváltva szólót is énekeltek. A halotti kultusz során viszont csak a Szájmegnyitás szertartása után jutott szerep a zenének. Az énekesnők (Smajt és Hsjt) a civil életben is fontos szerepet töltöttek be. Az éneket tapssal, láb dobbantással és hangszerekkel is kísérték.

A hangszereket nemcsak az ábrázolásokból, és leírásokból lehet megismerni: szép számban kerültek elő eredeti példányok is. Sokféle volt használatban Hárfa, lant, fúvós és ütős hangszerek különféle anyagokból. Egyik hangszerük a sistrum - nyélre erősített csengők, a másik az argul - kétágú síp

A zenei jeleneteken gyakran látni olyan személyeket, akik különböző kézmozdulatokat tesznek, melyek biztosan nem köthetők tánchoz. Hans Hickmann feltételezése szerint ezek a zenei hangokat mutatnák, és a Kodály módszerhez hasonlóan a dallam leírható velük. A furulyák megszólaltatása alapján többféle hangskála létezését valószínűsítették a 3000 éves óegyiptomi történelem folyamán.

Még sem ismerünk ókori egyiptomi dallamot, sőt a korabeli ritmusok és előadói módszerek is ismeretlenek, hiszen a hangjegyeket nem jegyezték le a fáraók korában. A kopt egyházi zene és a núbiai és egyiptomi népzene alapján talán majd egyszer sikerül valamennyire rekonstruálni.

Források :

https://hu.wikibooks.org/wiki/A_zene_t%C3%B6rt%C3%A9nete/%C3%93kori_n%C3%A9pek_zen%C3%A9je

https://members.iif.hu/ibisz/hazai/rendezv/gyermek/ozirisz_h/matine_1_elemei/zene.html

Mivel semmilyen legyjegyzett és lejátszható kotta nem maradt fent, (vagy legalább is egyenlőre nem találtak), egyenlőre nem tudjuk hogyan is szólt a korabeli zene.  Ez a videó is inkább a hangulat miatt került ide.