Széth
Széth isten (neve előfordul Set, Setekh, Seteš, Sutekh, Suty alakban is) az ókori egyiptomi vallásban a sivatag, a zűrzavar és a pusztítás istene. Egyiptom legrégebben dokumentált istenei közé tartozik. Első bizonyítható ábrázolása Skorpió király mészkő buzogányának fején található, ahol standardok tetején állva látható, azonban elképzelhető, hogy már a Nagada I. időszakra datálható tárgyakon is megjelenik. Nem bizonyítható, hogy ő volt az istene Felső-Egyiptom eredeti lakóinak - a predinasztikus Nagada I kultúrának - akiket leigáztak Hórusz követői, érdekes azonban, hogy a Nagada-Ombosz régió később Széth legfontosabb kultuszközpontjává vált. Az elképzelés, hogy egy vallás gonosza egy meghódított vallás istene, nem ritka és önmagában véve nem elvetendő, de nincs elég bizonyíték arra, hogy ez történt Széthtel az egyiptomi vallásban.
Geb és Nut fia, Ozirisz, Ízisz és Nephtüsz testvére, s Ozirisz gyilkosa. Később nyolcvan évig tartó háborúba keveredett Ozirisz fiával, Hórusszal, a sólyomistennel. Állatfejű alakban ábrázolt istenség (az állatfaj nem azonosítható, leginkább földimalacra hasonlít), a görögök Tüphónnal azonosították. Rendszerint emberalakban, de azonosítatlan állat fejével jelenítették meg, egyenes farokkal, azonban előfordul tisztán állatalakban is (ami egyetlen ismert állattal sem azonosítható). Állatok, amik szimbolizálják: oryx, sertés, vaddisznó, víziló, krokodil. Születésének napja, a 3. epagomenális nap szerencsétlen napnak számított az egyiptomi naptárban.
Születésének helye a vallási szövegek szerint az Ombosz-Nagada régió Felső-Egyiptomban. A piramisszövegek 205. mondása szerint úgy jött a világra, hogy durván kihasította magát anyja, Nut testéből.
Eredetileg a sivatag istene volt, akit hamar a zűrzavarral és a pusztítással kapcsoltak össze. Azzal, hogy Oziriszt megölte, a gonoszság megtestesítőjévé vált, mégis harcossága és ereje révén Hórusz (Alsó-Egyiptom) mellett, Felső-Egyiptom védőistene lett, akinek segítségét Ré napisten is igénybe vette az Apóphisz (kígyó) elleni harcban, s megmentette Rét.
Megítélése az egyiptomi történelem során ellentmondásos volt. A középbirodalom időszakában a királyi hatalom oltalmazójának tartották. Kultuszának csúcspontját a XIX-XX. dinasztia kora jelenti, később mitológiai jelentősége háttérbe szorult, és régebbi ábrázolásait szándékosan tönkretették.
Fő kultuszhelyei: Ombosz, Avarisz, Per-Ramszesz és a Nyugati-sivatag oázisai.
Kultuszának időszaka: i. e. 3000-től az Egyiptomi birodalom bukásáig, i. sz. 400-ig.
Összefoglalva, a lázadó természetű Széth a zűrzavar istene, az erőszak megtestesítője volt. Az egyiptomiak mégis tisztelték, mint olyan istent, akivel nem árt "jóban lenni". Az egyiptomiak a zűrzavart, bizonyos mértékig elfogadták, mint az élet velejáróját és nélkülözhetetlennek tartották az élet rendjéhez.
Az egyiptomi mitológiában Széth a jó ellenpontja, a "szükséges rossz", sok negatív tulajdonsága mellett pedig egyúttal a világrend fenntartója azzal, hogy a Napbárka útjának folytonosságát biztosítja.
Hórusz és Széth együtt uralkodott a világ felett a fáraón keresztül, de mindkettőnek meg volt a maga helye az univerzumban. Amikor Hórusz Alsó-Egyiptom ura, akkor Széth Felső-Egyiptomé, amikor a sólyomisten a Fekete Föld ura, a termékeny Nílus-völgyé, akkor Széth a Vörös Föld ura, a forró, terméketlen sivatagé. Amikor Hórusz Egyiptom megtestesítője, és védelmezője, akkor Széth az idegen országoké.