Szahmet
Szahmet (vagy Szehmet, Szakhmet esetleg Sekhmet) ókori egyiptomi istennő. Ré napisten leánya; gyakran Ré Fenyegető Szemének is hívták. Ptah hitvese volt, fiaik Heka és Nofertum. Nevének jelentése: "a hatalmas" (a szehem szó nőnemű alakja).
Oroszlánfejű nőnek ábrázolták kezében rendszerint az élet jelével, (hiszen ő is "az élet úrnője" volt), feje körül napkoronggal, melyet egy ureusz kígyó vett körül. Szent állata az oroszlán.
A háború, megtorlás istennőjeként kezében nyilakkal is megjelenítették, melyekkel "átszúrta a szíveket". Előfordul oroszlánalakban, ami szent állata volt - leontopoliszi templomában szelídített oroszlánokat tartottak.
Szahmet a perzselő nap oroszlánfejű istennője, a háború, gyűlölet és halál úrnője. Ő volt a járványok felelőse és terjesztője is, betegségdémonok álltak szolgálatában, ugyanakkor gyógyító istennő is, az orvosok oltalmazója, akik a papjainak tartották magukat.
Ősi funkciói közé tartozott az anyaság, ő az anyák oltalmazója. Az 5. dinasztia korában Neuszerré fáraót például ábrázolták úgy, hogy Szahmet szoptatta. Nem ő volt az egyetlen "Szahmet fiának" nevezett fáraó, a későbbiekben III. Thotmeszt és I. Szétit is hívták így. A Piramisszövegekben ő foganta a királyt, akit később a csatába is elkísért, éreztetve az ellenséggel haragját.
A harciasság a mitológiában is jellemző rá, fellépett Apóphisz és Széth bandája ellen, és általában Ré és Ozirisz ellenségei ellen, sőt mészárszékéhez hurcolták a túlvilág gonosz lényeit is. Égető tüzet okádott, és kedvenc fegyvere a nyíl volt. "A vörös vászon úrnője" jelzője pedig vértől átitatott ruházatára utal.
Kultusza elsősorban Memphiszben összpontosult, férje, Ptah szent városában, de egész Egyiptomban tisztelték. Ptahhal és Nofertummal alkotja a memphiszi háromságot.
Szahmet semmisíti meg Ré és Ozirisz ellenségeit: Széthet, Apóphiszt és másokat. Amikor Ré megbünteti bűneiért az embereket, Szehmet hajtja végre a büntetést.
Utó és Nehbet istennőkkel együtt a fáraókat óvja: mellettük áll a harcban, lába elé dönti az ellenséget - külsejével megrémíti, leheletének lángjával pedig megöli. Mágikus erejénél fogva elpusztíthatja az embert, betegséget vihet rá, vagy meggyógyíthatja.
Nagyon korán azonosult Tefnuttal és Hathorral, valamint Básztet, Utó, Mut istennőkkel és sok oroszlánistennővel (Menkeret, Ment, Menhit, Seszemtet).
Basztettel szembeállítva nemcsak Hathor szelíd és vad arculata tűnik elő, hanem az égtájakban is ellentétesek: Szahmetet ugyanis a "Nyugat úrnőjének" nevezték, és a túlvilágon is gyakran ténykedett. Részben védő szerepet töltött be, aki a tűz forrósága volt, "mely Oziriszt és ellenségeit millió könyökkel elválasztja", máskor a halottat segítette. A Halottak Könyvében őt kérte az Ozirisszá vált halott, hogy emelje fel és engedje az égbe, mert szívét uralja.
Nem véletlen a szív kiemelése, hiszen himnuszában Szahmet maga is hangsúlyozza a szív fontosságát. Említik jelenlétét Neit templomában, és közreműködik a Szájmegnyitási szertartásban. A halott hasát és hátát felügyeletére bízták. Az Újbirodalom korában került közeli kapcsolatba Muttal, aki Thébában oroszlán jellegét is átvette. Ebben a formában több száz monumentális szobrát készíttette el III. Amenhotep fáraó, hogy minden nap másik előtt áldozva nyerje el jóindulatát, és ezzel biztosítsa az ország jólétét, fennmaradását.
Söráldozatokat kívánt. Egyik hozzá kapcsolódó mítosz a Szahmet megengesztelése - (Az égi tehén mítosza)
