Ozirisz
Ozirisz (wsỉr, azaz Uszir[e]) az ókori egyiptomi vallás egyik legfontosabb istene. A héliopoliszi enneád tagja, Ízisszel és Hórusszal alkot istenháromságot. Leginkább a túlvilág és a halottak isteneként ismert. Nemcsak az elhunytak könyörületes bírája, hanem az alvilág életet adó ura is, tőle ered a termőföld termékenysége, és ő tanította meg a földművelésre az emberiséget. A halál utáni élettel való kapcsolata miatt összefüggésbe hozták a természet körforgásával is, különösen a növényzet évenkénti megújulásával és a Nílus áradásával, ezáltal az áradás kezdetét jelző Szíriusz csillaggal és az Orion csillagképpel is.
Gyakori címe a Henti-Amentiu, "első a nyugatiak között", ami a holtak birodalma feletti uralmára utal. Nevezték "az élők urának" is, mivel a túlvilágra jutott elhunytakat élőknek is hívták.Nevezik "a szeretet urának", "örökké jóságosnak és fiatalnak"és "a csend urának" is.
Az elhunyt uralkodókat Ozirisszel azonosították - úgy tartották, ahogy Ozirisz feltámadott a halálból, úgy nyerik el ők is az örök életet. Az Újbirodalom idejére már nemcsak a fáraókat, hanem a közembereket is azonosították az istennel, ha elvégezték rajtuk a megfelelő szertartást.
Ozirisz az idők folyamán egyre sokoldalúbb lett. A középbirodalomtól összeolvadva a memphiszi teológia teremtőistenével, Ptah-hal és memphisz nekropoliszának istenével, Szokarisszal alkotja a szinkretista alvilágistent, Ptah-Szokarisz-Oziriszt. Az Újbirodalom végétől összekapcsolódtak Ré istennel. Ebben a formájában szintén múmialepelben, de kosfejjel ábrázolták, fején napkoronggal. A hellenisztikus korban Ozirisz kultusza összeolvadt Ápisznak, a szent bikának kultuszával, az új szinkretikus isten a Szarapisz nevet kapta, és az ország határain túl is széles körben ismertté vált.
Egyes szövegek szerint a Nílus a testéből ered, mások szerint azonos vele. Plutarkhosz ezt írja erről:
"Nemcsak a Nílust nevezik Ozirisz kiáradásának, hanem teljes egészében minden nedvességet, és az isten tiszteletére rendezett szertartásokat mindig a vízhordó edény felvonulása vezeti be."
Az istenség egyik szimbóluma és megjelenési formája a dzsed-oszlop, melyet már a piramisszövegek Buzirisz városával, Ozirisz deltai szent helyével hoznak összefüggésbe.
Az egyiptomiak azonosították az Orionnal, a Holdat az egyik megjelenési formájának tartották. Héliopoliszban a főnixszel azonosították. Az újbirodalmi sírokban ábrázolt óriási gabonakalászok kísérő felirata szerint, azokat Ozirisz testének tartották. A meghaló és újjászülető Ozirisz mítosza, mely tökéletes analógiája a gabona körforgásának, az egyiptomi ember számára a természet évenkénti megújulását is jelképezte.
Az V. dinasztia korából maradt fenn első ismert említése Dzsedkaré-Iszeszi király uralkodása idejéről egy mészkőtömbön , bár kultusza valószínűleg sokkal régebbre nyúlik vissza és a Henti-Amentiu kifejezés már az I. dinasztia idején is előfordul, fáraói címként is. Egészen a kereszténység egyiptomi elterjedéséig tisztelték.
Ozirisz mítoszairól a legtöbb információ forrásai az V. dinasztia végén íródott Piramisszövegek, újbirodalmi forrásszövegek, mint a Hórusz és Széth története és a Sabaka-kő felirata, illetve jóval később élt görög szerzők művei, például Plutarkhosz Ízisz és Ozirisze vagy Diodórosz Szikülosz írásai.
Az ítélet jelenet a Halottak Könyvéből. A Halottak Könyvéből származó három jelenetben (Kr. E. 1375-ös változat) a halott embert a sakál fejű Anubis vezeti az ítélőterembe. A következő jelenet a szíve megmérése a Maat tollával szemben, Ammut várja az eredményt, és Thoth rögzíti az eseményeket. A halott átmegy a próbán, így a sólyomfejű Horus bemutatja Osirisnak, aki Isis és Nephthys szentélyében ül.
Az Oziriszhez kapcsolható legfontosabb mítosz - az isten igazságszolgáltatás elképzelése - először egy 6.dinasztia korabeli oszlopon jelent meg. A fent maradt töredékek szerint az elhunyt Maat istennő 42 fős bírósága előtt kell, hogy színt valljon. Ha a leélt élete alapján arra érdemes beléphet Ozirisz birodalmába. Azt viszont, aki elbukott a próbán a lélek evő Ammit elé vetették, akit előbb utóbb a démon megevett és soha nem léphetett be a Túlvilág birodalmába.
Geb földisten és Nut égistennő legidősebb gyermeke volt, testvérei Széth, Ízisz és Nebethet.
Az első megjelenésekor paróka van rajta. A Középbirodalomban gyakran a fehér koronát viseli, majd jellegzetes fejéket kap, az atef-koronát. Sakál alakra csak korai, szöveges utalások vannak.
Általában múmialeplet viselő emberalakként ábrázolták, kezében a királyi jelvényekkel, a pásztorbottal és a cséphadaróval. Bőre általában fekete, mely a Nílus termékeny iszapjával és az istenség alvilági szerepével függ össze, vagy zöld, mely a vegetációval és a termékenységgel van kapcsolatban. Volt időszak, amikor kék bőrrel ábrázolták, a kék szín a világmindeséget szimbolizálja, és Ozirisz napistenhez való kötődésével van összefüggésben.
A 12-13. dinasztia idejétől kezdve úgy hitték, hogy Ozirisz sírja Abüdoszban van, első dinasztia egyik fáraójának Djer-nek a sírját azonosították vele. Ettől az időtől fontos zarándokhely és számos fáraó álsírt emeltetett magának a területen. Egyik legfontosabb temploma az Ozirion, talán épp emiatt van Abüdoszban. Vízben álló oszlopcsarnoka, időtlen hangulata talán a legszembetűnőbb.
Mindemellett eredeti kultuszhelyének megállapítása nehéz. Kezdetben Oziriszt csak a Delta egyik városában, Busziriszben imádták, ahol a föld és a növényzet uraként, tehát nem is a legfőbb istenként tisztelték. Kultusza azonban nagyon gyorsan elterjedt az egész országban és kiszorította a helyi istenségeket, magára vállalva azok szerepét is. Például Memphiszben Szokhariszhez hasonult, akinek az volt a szerepe, hogy felügyelje a földalatti világokat. S így vált Ozirisz a halottak istenévé. Kultusza a napistenével vetekedett, sőt azt el is homályosította az V. dinasztia végétől, amikortól azt tartották, hogy a halott fáraó Ozirisszé változik. A Középbirodalomban pedig már minden halottról ezt gondolták. Az Újbirodalom korában ezt még a szent állatokra - pl. az Ozirisz-macskára, az Ozirisz-páviánra, stb) is kiterjesztették.
Ozirisz kultusza 2000 éven át működött. Egész Egyiptom területén tisztelték, majdnem minden nagyobb városban volt temploma. Ez mítoszához is kapcsolódik, hiszen testrészeinek nyughelyeivel számos város állt összefüggésben. Úgy gondolták például, hogy szíve Athribiszben van, több város kapcsolódott Ozirisz egy vagy két lábához, ilyenek Biga, Edfu, Hérakleopolisz és Szebenütosz.
Minden év Khoiak havában fesztivált rendeztek Ozirisz tiszteletére, melynek során előadták az Ozirisz mítoszt. A hónap utolsó napján felállították a dzsed-oszlopot.
A már korábban említett Ikernofret sztélé, mely a berlini múzeumban látható, leírja, hogy az istenség kultusz-szobrát templomából elvitték monda szerinti sírjához Umm Qaab-ba.
