Az égi tehén mítosza
Az Égi tehén mítosza az alapja egy évente vagy két évente megrendezett fesztiválnak, a Részegség ünnepének. Az ünnepség hátterét adó történetet az Az égi tehén könyve című szöveg részeként találták meg
Az Égi Tehén mítosza (egyes források szerint a mítosz címe: Az emberiség kipusztítása) a teremtés befejeződése utáni aranykorba vezet vissza, amikor az istenek és emberek boldogságban és bőségben éltek egymás mellett a földön, Ré napisten uralkodása alatt.
A félelem, erőszak és éhínség ismeretlen volt, minden ember egyenlőnek számított. Azonban az emberiség hibájából megjelent az ősbűn, ami romlásba döntötte a világot. A mítosz szerint az emberek saját maguk okozták a vesztüket azzal, hogy fellázadtak az istenek ellen, de ennél pontosabban nem részletezi, hogy mi történt.
A történet szerint az emberek az idősödő Ré korát használták ki, hogy merényletet hajtsanak végre ellene.
"Az emberek beszédeket gondoltak ki (Ré) ellen. Őfelsége - élet, üdv, egészség - ugyanis megöregedett, csontjai ezüstté lettek, teste arannyá, haja valódi lazúrkővé. Őfelsége tudomást szerzett azokról a beszédekről, melyeket az emberek kigondoltak ellene."
Ezért Ré - a több isten tanácsára - a szemét megtestesítő istennőt, a pusztító Szahmet-oroszlánná alakult Hathort küldte, hogy leverje az emberek lázadását.
"És az istennő, miután az embereket pusztította, visszatért. Ekkor így szólt Őfelsége: »Légy üdvözölve békében, Hathor, te, aki Szememként működtél a Mindenható érdekében, te, akihez kívánságommal fordultam«. Az istennő így felelt: »Életedre mondom, hatalmamba kerítettem az embereket, és öröm volt ez szívemnek."
Ekkorra Ré megkönyörült volna az embereken, azonban a vértől mámoros istennőt már nem lehetett leállítani. Ezért cselhez kellett folyamodni, hogy ne irtsa ki az egész emberiséget.
"Így szólt Ré: »Hívják elő gyorsan járó követeimet, akik oly sebesen futnak, mint a test árnyéka.« Nyomban elhozták ezeket a követeket. Így szólt őfelsége, ez az isten: »Menjetek Elephantinébe, hozzatok sok vörös festéket nekem.« Elhozták neki ezt a vörös festéket. Elrendelte őfelsége, ez a nagy isten, hogy a héliupoliszi »hajfürtöt viselő« (főpap) megőrölje ezt a vörös festéket. Közben pedig a szolganők árpát daráltak a sörhöz. A vörös festéket ráöntötték erre a cefrére. Olyan volt ez, mint az emberek vére. Hétezer korsó sört készítettek. Őfelsége Felső- és Alsó Egyiptom királya, Ré, elment ezekkel az istenekkel, hogy megnézzék a sört."
"Felvirradt
a nap, amikor az istennő (újra) öldökölte volna az embereket, mint az előző
napokban. Így szólt őfelsége Ré: »Milyen jó lesz ez (a sör), hogy meg fogom
védeni ezáltal az embereket.« Így szólt Ré: »vigyétek arra a helyre, amelyről
azt mondta (az istennő), hogy ott fogom megölni az embereket.« Őfelsége Felső-
és Alsó Egyiptom királya, Ré még a teljes sötétségben kerekedett fel, hogy
szétszórassa ezt az altatót. Őfelségének, ennek az istennek hatalma által a
földeket háromarasznyi folyadék lepte el. Amikor kora hajnalban megjött az
istennő, elárasztva találta ezeket. Szép volt az arca abban (a sörben). Inni
kezdett, jólesett szívének. Megrészegedett, nem ismerte meg az embereket."
Ezzel a furfangos csellel Ré ártalmatlanná tette az őrjöngő istennőt és megmentette az embereket a pusztulástól. Viszont már nem akart többé köztük élni, ezért a tehénné változott Nut istennő hátán az égbe emelkedett. Miután eltávozott, a földön elkezdődött a háború, hiába intette őket békére az égből is. Az ősbűn megjelenésével az addig egységes világ több részre tagolódott, létrejött az ég és a túlvilág. Ez megjelenik abban az elképzelésben is, hogy a bűn megjelenése előtt az ember halhatatlan volt, csak annak elkövetése után keletkezett a halottak birodalma.
Mindenesetre az emberiség megmenekült a sörnek köszönhetően, erről pedig minden évben, Áradás évszak első hónapjának 20. napján (augusztus elején) megemlékeztek a már fentebb említett "Részegség fesztiválján". Bár maradtak fenn intelmek, amelyek óva intettek a túlzott italfogyasztástól, ezen az ünnepen alaposan hálát adtak az éltető nedűnek. (Egyes források szerint a csaták végén is megülték ezt az ünnepet, hálául azért, hogy túlélték a vérrontást)
Az ünnepség résztvevőinek rengeteg alkoholt szolgáltak fel, amitől azok lerészegedtek és elaludtak. A templomokban dobokkal és zenével ébresztették a résztvevőket, akik ezután Hathor-nak áldoztak. Sokan valószínűsítik, hogy a fékevesztett ünneplés gyakran orgiába torkollott. Egy a Részegség fesztiváljához köthető költeményben van egy kifejezés "utazás az ingoványosban" amellyel kapcsolatban egyesek úgy spekulálnak, hogy a szex egyiptomi szinonimája. Nem mellesleg Hathor többek között a szerelem istennője is. Ráadásul a fesztivált augusztus közepén tartották, amikor a Nílus is áradni kezdett. Minden a termékenységről szólt. Ilyenformán a fesztivál közben végrehajtott szexuális aktusokat felfoghatjuk egyfajta áldozatnak is, mely során azért "imádkoztak", hogy a Nílus minél hamarabb húzódjon vissza és a hátramaradó földek, termékenyek legyenek..